Nemi erőszak járvány Svédországban | Ingrid Carlqvist

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy biztonságos jóléti állam, amit Svédországnak hívtak. Svédország ezen gyönyörű részén, Skillinge-ben éltek az őseim, ameddig csak vissza tudom vezetni - a 18. század elejéig. Mára Svédország Abszurdisztánná változott. Olyan országgá, ahol a világon az egyik legnagyobb a bejelentett nemi erőszakok száma. Több száz úgynevezett „kirekesztett terület” van, és több mint 55 no-go zóna, ahol a rendőröket és a mentőket kővel dobálják meg, és a saría törvény fontosabb lett, mint a svéd törvények.
Egyszer volt, hol nem volt, volt, amikor az itt lakó emberek alig zárták a házuk ajtaját. Mára az ország éjjeliőr-állam lett. És mindenki csak magára számíthat.
Tavaly (2015-ben) 163.000 menedékkérő érkezett Svédországba. És bár azóta bevezettük a határellenőrzést, a prognózis szerint 2016-ban 70-140 ezer menedékkérő fog érkezni... egy 9,1 milliós népességű országba. 2015 novemberében több biztonsági cég értékesítőjével készítettem interjút, és mind azt mondták, hogy nagyon nagy kereslet van riasztó rendszerekre. Az egyikük ezt monda: „Ezt leginkább az a felfordulás okozza, ami az egész országban látható. Az emberek elvesztették a bizalmukat az államban. A rendőrség már ki sem jön.”
Ami a legjobban megrémíti a svédeket, az a nemi erőszak. Bár tilos statisztikát vezetni az erőszakot elkövetők faji vagy vallási hátteréről, tudjuk, hogy kik állnak a nemi erőszakok számának majdnem 50%-os emelkedése mögött Svédországban. Majdnem minden nap olvashatunk az alternatív médiában a svéd nők és lányok elleni nemi erőszakról, amit menedékkérők vagy más 3. világból érkezett migránsok követtek el. Néhány évtizede még senki sem hallott olyasmiről, hogy „csoportosan elkövetett nemi erőszak”. Ma már minden héten történik ilyen.
Persze ez már sok éve folyik, de a svédek agyát annyira kimosta a kormány és a vezető média, hogy senki sem tiltakozott Svédország megerőszakolása ellen.
Ma már minden más. Manapság már senki sem menekülhet el az iszonyatos valóság elől: pár kilométerre innen van egy kis falu, amelynek régen 900 lakosa volt, de 2015-ben a hatóságok 400 menedékkérőt helyeztek el ebben a kis faluban. Ez azt jelenti, hogy a teljes népességük majdnem fele már szomáliai, eritreai, afganisztáni, szíriai … és ez az egész falut a feje tetejére állította. Beszéltem olyanokkal, akik ott élnek vagy dolgoznak. Először szívesen fogadtak be embereket az ő világukba: ebédeket, karácsonyi ünnepeket rendeztek a migránsoknak, és ruhagyűjtést szerveztek nekik. Ma már sok helyi lakos fél és értetlenül áll a helyzet előtt. Könnyes szemmel mesélik el, hogy barátságos falujuk hogyan változott meg teljesen a fiatal, agresszív menedékkérő férfiak miatt. A menedékkérők üvöltöznek a helyiekkel, a nőket kurváknak nevezik, lopnak a boltokból, és egyáltalán nem hálásak vagy boldogok, hogy itt lehetnek. Sokan csak néznek, hogy milyen elvárásokkal érkeztek Svédországba ezek a menedékkérők. A Svenska Dagbladet napilap készített egy interjút az iraki Salarral, aki így panaszkodott: „Nem ülhetünk és várhatunk a végtelenségig, hogy döntsenek a tartózkodási engedélyünkről ... Csak ülünk a menekült-szálláson egész nap és nem csinálunk semmit. A gyerekeink nem tudnak mit csinálni, nincs játszótér. És az étel, amit kapunk furcsa - egyáltalán nem úgy néz ki, mint amihez mi hozzászoktunk.”
És Salar nincs egyedül: valójában már több ember megy vissza Irakba, mint amennyi idejön. 2016-ban 1243 iraki adott be menedékkérelmet, miközben 1366 vonta vissza a kérelmét... de ez a szám csak csepp a tengerben. Az itteni emberek azon gondolkodnak, hogy ez a hely újra békés lesz-e valaha.

http://www.dzsihadfigyelo.com/2017/11/24/video-nemi-eroszak-jarvany-svedorszagban-%E2%94%82-gatestone-institute/