A nemzetközi pszichiátriai közösség megélt már fúrcsa fordulatokat a pszichiátria területén.
Sokak által ismert a 'The Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders' (magyarul: diagnosztikai klasszifikációs rendszer, más nevén: DSM-5) annak a pszichiátriai könyvnek az 5. kiadása, amelyben nemzetközi szinten összegzik és meghatározzák a mentális betegségeket. Ez a könyv az útmutatója minden ma élő és praktizáló pszichiáternek és pszichológusnak.
Ahogy említettem, ez az 5. kiadás, ami egyértelművé teszi, hogy a mostani verzió előtt létezett további 4 verzió is, mely komoly eltéréseket tartalmazott.
Jó példa erre a homoszexualitás diagnózisa - igen, jól olvasod - amely a DSM-4 -es verzióban még a Skizofrénia egyik alfajaként volt nyilvántartva, és kezelve. Ma is találunk olyan felvételeket az interneten, amely homoszexuális fiatal pszichiátriai kezeléséről szól.
Noha a DSM-4 -es verzió még a skizofrénia válfajaként kategorizálta a homoszexualitást -- ez politikai és pénzhatalmi nyomásra kikerült a DSM-4 -es pszichiátriai "bibliából".
Ma tehát a homoszexualitás "TUDOMÁNYOSAN" a géneknek igyekeznek tulajdonítani, de ez nem több, mint egy tudománytalan tündérmese. Valójában semmilyen tudományos kutatás nem tudta bebizonyítani, hogy a géneknek bármilyen köz lenne egy személy szexuális irányultságához.
Ugyanaz a nemzetközi pszichiátriai társaság tehát - amely korábban a homoszexualitást a skizofrénia egyik válfajaként kategorizálta és kezelte - meglepő módon tudományos kutatások, és érdemi tudományos bizonyítékok nélkül távolította el a homoszexualitás tudományos állásfoglalását az új - jelenleg is használatban lévő - DSM-5 -ös pszichiátriai gyűjteményből.
És ha már érdemi tudományos alap nélkül való eltávolításról beszélünk, akkor itt fontos zárszóként megemlíteni, hogy volt egy másik mentális betegség is, ami "valahogy eltűnt" a DSM-5 -ös útmutatóból; a pedofília. Ennek eltűnése végül túl hamar feltűnt, így a pszichiátriai társaság visszahívta a DSM-5 -ös útmutatót, és visszahelyezte bele a pedofiliát, mint mentális betegséget.
Azt már meg sem merem kérdezni, hogy egy ilyen szigorúan szerkesztett, mentorált, felügyelt könyvből - melyben évtizedek tudományos kutatásai kerülnek összegzésre - hogyan lehetett "véletlenül" kihagyni a peofiliát...
