Néhányan azt mondják, hogy az USA-ba történő tömeges bevándorlás segíthet csökkenteni a szegénységet a világban. Igaz ez?
Valójában nem, nem igaz.
Hadd mutassam meg, miért.
Képzeljünk el egy rágógumit, ami azt az átlagosan 1 millió legális bevándorlót jelképezi, melyet az USA 1990 óta minden évben befogad.
Na, most a világon ki jogosult a humanitárius együttérzésünkre? A Világbank használ egy mérőszámot, mely meghatározza a mélyszegénységben élőket. Ők azok, akik napi 2 dollárnál kevesebbet keresnek. A világon hány ember keres napi 2 dollárnál kevesebbet a világon?
Kezdjük Afrikával. Csak Afrikában 650 millió ember keres napi 2 dollárnál kevesebbet. Indiában további 890 millió ember él mélyszegénységben. Kína további 490 millió embert ad ehhez. Sajnálatos módon Ázsia többi részében is van 810 millió ember, akire a Világbank azt mondja, hogy napi 2 dollárnál kevesebbet keres. Végezetül Latin-Amerikában is van egy 105 milliós népesség, akik mélyszegénységben élnek.
Összességében a Világbank azt mondja, hogy 3 milliárd olyan ember van, aki napi 2 dollárnál kevesebbet keres és mélyszegénységben él. Ez 3000 rágógumi.
Mi pedig minden évben befogadunk 1 millió embert és azt sugalljuk, hogy humanitárius változást értünk el!?
Természetesen mi nem ebből a mélyszegénységben élő népességből emeljük ki a migránsainkat. Ezek az emberek túl szegények, túl betegek és túlságosan le vannak maradva ahhoz, hogy eljussanak ide bevándorlókként. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a bevándorlóinkat a világ jobb helyzetben lévő szegényei közül válogassuk.
A bevándorlók többsége az Egyesült Államokba Mexikóból érkezik. És Mexikó szegény!
Hány ember él olyan országban a világon, ahol az átlagjövedelem alacsonyabb, mint Mexikóban?
A Világbank azt mondja nekünk, hogy ez a szám az előbbi 3 milliárd, plusz még másik 2,6 milliárd ember. 5,6 milliárd ember él olyan országban, melyben az átlagjövedelem alacsonyabb, mint Mexikóban. Ez 5600 gömbrágó.
És mit mond nekünk az elit?
Azt mondják, hogy mikor befogadjuk ezt az 1 millió bevándorlót, akkor valahogyan feltartóztatjuk a világban a szegénységet. És ezt még a saját munkanélkülijeinkre, dolgozó szegényeinkre és a társadalmunk legelesettebb csoportjaira gyakorolt hatása ellenére is meg kell tennünk. A természeti erőforrásainkra gyakorolt hatása ellenére is.
Ha a washingtoni javaslatok közül a legradikálisabb mentén haladnánk, és megdupláznánk a bevándorlók számát évi 2 millióra, ami teljesen túlterhelné a fizikai, természeti és szociális infrastruktúráinkat, még akkor sem érnénk el semmi észrevehető változást.
Sőt, meglehet, hogy valójában ártunk a világ szegényeinek, mert az az 1 millió, akit befogadunk, a legenergetikusabb, gyakran a legképzettebb, minden bizonnyal a legelégedetlenebb ember. Ha ők nem vándorolnának ki, a változások előidézői lehetnének. Elindítanának egy csomó fejlődést az ezekben az országokban élők számára. Az igazi hősök a globális humanitárius terepen azok az emberek, akik megtehetnék, hogy kivándorolnak, de inkább ezekben az országokban maradnak, hogy a tudásukat felhasználva honfitársaiknak segítsenek.
Sajnos a bevándorlási rendszerünk megpróbálja ezeket az embereket becsalogatni, és rávenni őket arra, hogy hagyják magukra a honfitársaikat.
Annak lehetetlensége, hogy akár egy kis változást elérjünk, rosszabb, mint ahogy itt látszik. Mégpedig azért, mert múlt évben, amikor 1 millió bevándorlót befogadtunk, ezek az országok a születési és halálozási számok alapján további 18 millióval növelték a mélyszegénységben élő populációt.
Ebben az évben a Kongresszus befogad 1 millió legális bevándorlót. Az ENSZ számításai szerint ugyanakkor ezekben az országokban további 18 millióval növekszik ezeknek az embereknek a száma. A következő évben biztosak lehetünk abban, hogy a Kongresszus, hacsak meg nem állítják az amerikai szavazók, további 1 millió bevándorlót hoz be. Ugyanakkor ezen országok sajnos további 18 millióval növelik a mélyszegénységben élők számát.
Még ha évente 5 milliót fogadunk is be, soha nem fogjuk megelőzni azt, ami ezekben az országokban történik. Legalábbis ebben az évtizedben nem.
Látjátok?
A bevándorlás soha nem lehet egy hatásos vagy jelentős módszer arra, hogy a világunk szenvedő embereinek segítsünk. Ott kell nekik segíteni, ahol élnek. 99,9 százalékuk soha nem lesz képes arra, hogy gazdag országokba emigráljon. Ez reménytelen. A virágnak ott kell virágoznia, ahol el lett ültetve. Az egyetlen hely, ahol ezen emberek 99.9 százalékának segíthetünk, az az, ahol élnek. Segítsünk nekik ott!
